Képzeljétek el, hogy felébredtek egy űrhajón, semmire sem emlékeztek, az elektromosság kihagy, a reaktor a végét járja, és rajtatok kívül elsőre sehol senki. Ezen kívül mellékesen még valami szörnyek is falatozni kívánnak belőletek. Nincs valami túl jó napotok, mi?
Ahogy Bower tizedesnek (Ben Foster) és Payton hadnagynak (Dennis Quaid) sincsen, akik hasonló cipőben járnak, mikor is felébrednek az Elysium nevű űrhajón, mely a Földről indult útjának a Tanis bolygó felé, a léthez nélkülözhetetlen erőforrások reményében, miután az a mi világunkon erősen fogyatkozóban van.
Ahogy néztem a filmet, sorjában ugrottak be a régebbi filmcímek, Alien, Event Horizon, A dolog, Pitch Black, Dead Space, Descent, A gömb... és még sorolhatnám a nagyszerű alkotásokat, mégsem éreztem úgy, hogy bármelyiknek is a koppintását látnám. Ügyesen vegyítette a korábbi sci-fi/horrorok jobb tulajdonságait. Még amolyan homage jeleneteket is felfedeztem.
A rendezés is tetszett, a történetből kifolyólag javarészt sötét volt, kellőképp klausztrofóbiás hatást és izoláltság érzetet keltett. A forgatókönyv sem tűnt agyoncsépeltnek.
Egyszóval én jól szórakoztam rajta, és azt kell mondanom, hogy ezt még jó párszor meg fogom tekinteni. Nálam 10/10-et könnyedén megér, főleg, hogy az utóbbi években kevés az olyan film, ami úgy leköt, hogy még az elfogyott sörömet se pótoljam.
Elviekben trilógiának készül, az első rész sikerétől függ a folytatás, melynek sztorijára már most lenne pár tippem. Remélem, hogy tényleg lesznek további részek, és kíváncsian várom, hogy az elképzelésem szerint alakul-e majd a történet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
